Bunkerek a Vár alatt

Bunkerek és óvóhelyek a város alatt 1939-1989

Moderátorok: csart, bunkerman

Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.01.25. 08:32

Sziasztok!

Érdekelne minden, amit tudni lehet a Várhegy alatt lévő óvóhelyekről, bunkerekről: fotók, visszaemlékezések, térképek.
Ott volt a sziklakórház, és a főparancsnokság bunkere is, amennyire tudom. Ma mindkettő látogatható, bár a főparancsnokságénak csak egy részét nyitották meg. Valamint az alagutat is óvóhelynek használták Budapest osroma során.

Muskétás
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: Gracchus » 2009.01.27. 19:58

Szia Muskétás!

Itt egy kis adalék a várbarlang történetéhez:

Budapest szívében, történelmi negyedében fekszik az a hatalmas barlangpince-rendszer, amelyet régebben "Török-pincék"-nek neveztek, s összes hosszúsága meghaladja a tíz kilométert. A budai Várhegy márgasorozatát fedő teraszkavics s az azt borító hatalmas kiterjedésű édesvízi mészkősorozat határán természetes üregek sorozata könnyítette meg a várbeli lakosok életét. A puha mésztufába vágott pincéiket nem kellett sokáig mélyíteniük, mert csaknem minden ház alatt előbb-utóbb barlangra bukkantak. A természet adta ajándékot átalakították, kibővítették, az üregeket folyosókkal kapcsolták össze, a víztartalmú kavicsrétegekbe kutakat mélyítettek. Máshol pedig éppen betömték a természetes pincéket, nehogy a felette épült ház megrepedezzen vagy összedőljön.
Nem véletlen, hogy a várhegyi barlangpince-rendszer különleges helyet foglal el a hazai barlangok között. Legnagyobb mésztufában keletkezett föld alatti rendszerünk, amely gazdag történelmi hagyományokkal és igen bőséges tudományos lehetőségekkel rendelkezik. Az újkor embere mégis sokáig alig vett róluk tudomást, s maguk a lakók sem tudták, hogy mi rejtőzik lakásuk, utcájuk alatt.
Az első, aki tudomásunk szerint a várhegyi pincékkel foglalkozott, Schubert Ignác székesfővárosi mérnök volt a múlt század nyolcvanas éveiben. Több évi munkával pontosan felmérte a föld alatti rendszert, majd térképei felhasználásával készítette el Szongáth Tamás 1908-ban azt a nagyszabású tanulmányt, amely a várbéli alagút víztelenítési munkáit tűzte ki célul.
Földtani érdekességeivel előbb 1863-ban Krenner József ismerkedett meg, amikor az Úri utca 12. sz. ház pincéjében feltárt édesvízi mészkőben borsóköveket, vagyis pizolitokat talált. Később Schafarzik Ferenc is vizsgálta a szokatlan képződményeket, s megállapította, hogy e helyen legalább 30 *C-os vízfeltörésnek kellett lennie, s annak kráterében képződtek a koncentrikus szerkezetű, gömb alakú ásványok.
A műszaki és tudományos szempontok alapján megismert várhegyi üregekről mindeddig azt hitték, hogy azokat kizárólag emberkéz alkotta. A Barlangkutató Szakosztály egyik ülésén a Hadimúzeum igazgatója felhívta a szakemberek figyelmét, hogy a "Török-pincék" ugyan nagyrészt emberkéz alkotta építmények, de neki az a benyomása, hogy eredeti, természetes vonásokat is megőrzött. Így történt, hogy Kadič Ottokár 1931 szeptemberében megtekintette a "pincéket", s mint írta, "már az első bejárásnál legnagyobb meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy a szóban levő pincék eredetileg természetes úton mésztufában keletkeztek, később azután, történelmi időben bővítették, mélyítették, és helyenként aláfalazták".
Hamarosan elkezdte a hivatalos, rendszeres kutatást, ami kezdetben nem ment könnyen, mert "megjelenésünk sok helyen gyanút keltett, egyes házmesterek nem tudták megérteni, hogy miért kell ezeket az elhagyott helyeket kutatni. Gyakran csak beható magyarázgatás és végső esetben a hivatalos megbízólevél felmutatása után engedtek a pincébe". A munkát befejezve Kadič Ottokár terjedelmes szakvéleményt készített a Várhegy alatt húzódó rendszerről, amelyben felhívta a figyelmet azok földtani, légvédelmi és idegenforgalmi jelentőségére. Megállapította azonban, hogy a várbeli "Török pincék" leginkább barlangtani szempontból érdekesek. Ezek két vagy három emeletben, egymás fölött fekszenek. A felső pincék a megszokott magasságban, az épületek alatt, a felszíntől két-három méternyi mélységben, lágy talajban épültek. Ezek mind téglával vagy kővel boltozva és falazva vannak, alsó szegélyük azonban már természetes mésztufából áll. A középső pincék szintén az épületek alatt vannak, nagyobbrészt mésztufában épültek, de többnyire még boltozva és falazva vannak. Az alsó pincék átlag 8 m mélységben a mésztufa alján, természetes úton a víz kilúgozó és kivájó hatása következtében fejlődtek, és túlnyomó részben a háztelkeken kívül, az utcai úttest alatt terjednek. Ezek a "Török pincék" tehát természetes eredetűek, vagyis mésztufában képződött barlangok. Mennyezetük mindenütt természetes mésztufa, oldalaik gyakran szintén mésztufából, folyami lerakódásból vagy márgából állanak.
Miután Kadič javaslatot tett a várbeli pincék hasznosítására, a kerület elöljárósága Mottl János irányításával kitakaríttatta az üregeket, az egyik felső pincéből feltárt régi bejáratot rendbe hozatta, majd villanyvilágítást bevezetve, a szélesebb közönség számára is járhatóvá tette. 1935-ben létrehozták a Várhegyi Bizottságot, s a kezeléssel megbízták a Magyar Barlangkutató Társulatot. A barlangpincéknek idegenforgalmilag helyreállított részét pedig "Várhegyi-barlang" néven vezették be az irodalomba. Ugyanekkor megkezdődtek a légvédelmi kiépítések is, amely munkával az illetékes minisztériumok szintén a Barlangkutató Társulatot bízták meg, de - mint Kadič Ottokár megfogalmazta - "mindezekről a nagyszabású feltáró munkálatok eredményeiről nyomtatásban nyilvános beszámoló, érthető okoknál fogva, nem jelent meg".
Miután a Várhegyi-barlang idegenforgalmi kiépítése a Szentháromság-téri elöljárósági épület alatt befejeződött, 1935. augusztus 17-én megnyitották a nagyközönség számára. A látványosság növelése érdekében az egyik kis fülkében csontkamrát létesítettek, ahová a várbeli kazamatákból előkerült emberi koponyákat és végtagcsontokat hordták össze. A megnyitott barlangnak olyan nagy sikere volt, hogy az első másfél hónapban már 3904-en látogatták meg. Az eredményben nagy része volt Barbie Lajos pénztárosnak is, akit a Várhegyi Bizottság a barlang gondnokának nevezett ki, s ezt a tisztet nagy szakértelemmel és lelkesedéssel végezte. A következő évben a Székesfővárosi Képtárban feleslegessé vált 20 db vitrin segítségével állandó kiállítást létesítettek, magalapították a barlangi gyűjteményt, amelynek anyagát évről évre fejlesztették. 1937-ben tovább bővítették a bemutatott barlang területét, mert új lejáratot készítettek, amely az elöljárósági épület két udvarát összekötő átjáróból indult ki. A Hadik-szobor alatti barlangpincében új altárót nyitottak, amivel összekötötték a már ismert részeket az Úri u. 26. sz. ház alatti barlanggal. A következő évben a bővítést folytatták a 28-as sz. ház irányába, s végül körjáratot alakítottak ki, ahol a nagyközönség kényelmesen tudta megtekinteni az egyre gazdagodó gyűjteményt. 1942-ben a szépen kiépített Várhegyi-barlangból négy termet légoltalmi célokra leválasztottak, s ezzel a bemutatott látványosság jelentősen csökkent, csakúgy, mint a háború alatti látogatottság is. A gyűjtemény sorsát végül is a háborús események pecsételték meg, miután az elöljárósági épület bombatalálatot kapott, s a megmaradt értékeket széthurcolták. Az újjáépítés és konszolidáció hosszú időszakát követően a Hazafias Népfront I. kerületi bizottságának segítségével a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 1961. április 30-án ismét megnyitotta az átalakított, de ugyanott létesített Barlangtani Múzeumot. A Barátosi József által összefogott igen lelkes barlangkutató gárda szép sikere volt ez az esemény, amelynek során valóban poraiból kellett feltámasztani az egykori közkedvelt múzeumot. A kiállítás része volt a helyiségeket kölcsönző Budapesti Történeti Múzeumnak, s a látogatók annak megtekintésével együtt jutottak le a barlangtani részleghez. 1962-ben további részeket csatoltak a már megnyitottakhoz, s ezeket 1963. második félévében már több mint ezren látogatták. A Vár alatt húzódó öt kilométeres szakasz jelentős részét is sikerült az érdeklődő nagyközönség számára hozzáférhetővé tenni. 1964-ben befejeződtek az alsó barlangszakasz világításának munkálatai, de azok sajnos hamarosan tönkrementek. Megkezdődött az új szakasz régészeti kutatása, valamint a kutakba könnyűbúvárok merültek, hogy megállapítsák azok mélységét, állapotát. A következő évben, 1965-ben jelentős változás állt be a Barlangtani Múzeum létesítményeiben, miután a házigazda, a Budapesti Történeti Múzeum nem vállalta tovább a barlang pincéiben elhelyezett gyűjtemény kezelését, s ezzel megszűnt a "klasszikus", még Kadič Ottokár által alapított, majd később nagy lelkesedéssel újrarendezett kiállítás. Szerencsére új lehetőség nyílt, s a Társulat megnyithatta az Úri u. 9. sz. ház aljából induló nagy kiterjedésű barlangszakaszt. Ennek első termében a régi kiállítás roncsaiból, valamint több szervezet adományából, a Barátosi család által vezetett lelkes Geológiai Technikumi tanulók munkájával, új kiállítás létesült, amely azonban már nyomába sem léphetett a réginek. Az újonnan megnyílt rész látnivalókban, főleg történelmi emlékekben bővelkedett. A vasárnapi látogatók megnézhették a XIII-XIV. századból származó gótikus kapukat és oszlopot ugyanúgy, mint a Zsigmond császár korából származó (XIV-XV. sz.) kapurészletet vagy a török oszlopot, boltívet, barokk falazatot és borospincét. A bemutatott szakasz külön érdekessége volt a mintegy 80 kút, amelyeket a XIII. századtól kezdtek építeni. Rendszerint a felszínről kezdték el mélyíteni, majd a barlangot átütve, annak márgás, kavicsos talpába süllyesztették mindaddig, amíg vizet nem találtak. Így nagyon is praktikus vízszerzési pontokat alakítottak ki, mert békeidőben a felszínről húzhatták a vizet, háborúk alatt pedig a barlangba menekülve sem maradtak ivóvíz nélkül. A bemutatott járatoknak kb. 20 %-a volt mesterséges, amelyek nagy részét századunkban, s főleg a második világháború idején, majd az azt követő időkben építették. A látogatók száma minden évben tíz- és húszezer között mozgott, mígnem 1976-ban a világítás tönkrement, s a barlang nagy részét víz öntötte el, ezért be kellett zárni. 1980-ban újra kísérlet történt arra, hogy a nagy anyagi befektetést igénylő renoválást el lehessen végezni, de mindeddig csak terv maradt.
Miközben a barlangpince-rendszer feltárása, kiépítése történt, megindultak a különböző tudományos vizsgálatok is. Az üregekben kitűnően lehetett tanulmányozni a Várhegyet fedő kőzetek rétegződését, ősmaradvány-tartalmát. Az alapot adó budai márgára települt teraszkavicsot először az Országház u. 6. sz. alatti pincében találták meg, amelyek anyaga egyesek szerint az Ördög-árok, mások szerint az ős-Duna lerakódása. Az itt lerakódott kavics földtani korát az Úri u. 72. sz. ház pincéjének feltárásakor előkerült csontmaradványok segítségével lehetett meghatározni. A rossz megtartású, de gazdag nagyemlős anyagot a feldolgozó Mottl Mária az akkori ismereti szintnek megfelelően preglaciálisnak, vagyis az eljegesedés előtti korúnak határozta. Ma ez az állattársaság a középső-pleisztocén idejére, a mindel glaciális elejére helyezhető. A csontos kavicsra települő rétegsorból, de még az édesvízi mészkő alól különleges kovaszilánkok kerültek elő. E később igen fontossá váló leletekről Kadič Ottokár ezt írta: "Mivel utóbbiaknak megmunkálása igen kezdetleges, és típus nincs közöttük, emberi eredetük eleinte kétes volt, később azonban ugyanebből a rétegből fosszilis csontból készített, a közepén átlyukasztott kicsi korong került a kezembe, ez arról tanúskodik, hogy az itt gyűjtött csont- és kovaeszközök ősemberi maradványok. Hogy a talált tárgyak, melyik kultúremeletbe tartoznak, azt ebből csekély számú leletből nehéz eldönteni, az egynéhány hegyből ítélve, legvalószínűbbnek látszik, hogy a musztérien valamelyik szintjét fedeztük fel a budavári Várhegy mélyén." A Kadič idejében még igen bizonytalan leletek meghatározását és perdöntő jelentőségét a vértesszőlősi mésztufabányában 1963-ban felfedezett előemberi telep megismerése segítette elő. Ekkor ugyanis hasonló korú és szintén atipikus kőeszközök kerültek elő, amelyek alapján Vértes László ősrégész előkereste a Nemzeti Múzeum gyűjteményében őrzött várhegyi leleteket, s megállapította róluk, hogy azok szintén az előember készítményei. 1965-ben, a magyarországi őskőkori és átmeneti kőkori leleteket összefoglaló könyvében megállapította, hogy "a vértesszőlősi lelet az 1939. évi várhegyi, Úri utcai Kadič-anyag újraértékelését is megköveteli. Az azonos fauna és a gyűjteményünkben levő 17, meglehetősen atipikus, de felismerhető kavicseszköz alapján a két lelőhelyet azonosítottuk mind kor, mind kultúra szempontjából. A prioritás a várhegyi leleté, ezért a gazdag vértesszőlősi anyag segítségével jól definiálható új régészeti ipart Buda-ipar néven írtuk le." A Vár-barlang területéről 1968-ban újra előkerült néhány kavicseszköz-töredék.A kezdeti őslénytani vizsgálatokat az 1950-es évek végétől Krolopp Endre folytatta, aki a pincéket és barlangokat járva a mésztufához kapcsolódó mésziszapból gyűjtött csigamaradványokat, miközben több ponton kisemlősök csontjaira is bukkant. Ezért a gyűjtésbe bekapcsolódott Jánossy Dénes paleontológus is, s együttesen több, igen jelentős őslénytani lelőhelyet tártak föl, elsősorban a Fortuna u. 25. sz., az Országház u. 20., 21. és 26. sz. házak pincéjében. A leletek alapján meg lehetett határozni az édesvízi mészkőkomplexum korát, amely a középső-pleisztocén végének adódott.Az őslénytani kutatásokkal párhuzamosan a hazai édesvízi mészköveket vizsgáló kutatók - mint Scheuer Gyula és Schweitzer Ferenc - tanulmányozták a Várhegyet. Az összefonódó munka eredménye egy, a budai Várhegy negyedidőszaki képződményeivel foglalkozó kismonográfia lett. A munka közben új, az eddiginél fiatalabb korú ősmaradványok kerültek elő a Hilton Szálló alapozása közben az édesvízi mészkő mésziszappal kitöltött üregeiből. Az itt talált leletek alapján Jánossy Dénes 1976-ban javasolta, hogy ezt az új rétegtani egységet, amely a mindel-rissz interglaciális első hazai előfordulási helye, nevezzük el castellumi szintnek.Visszatérve a Vár-barlanghoz, annak kialakulásáról vallott nézetekre, megállapíthatjuk, hogy sokféle vélemény hangzott el. Kadič Ottokár úgy gondolta, hogy az édesvízi mészkő lerakódása után a repedéseken beszivárgó vizek kémiai és mechanikai úton tágították ki az üregeket. Mások az egykori Rózsadombról lefutó, s a mésztufa alá jutó vizek eróziós hatását tartották elsődlegesnek. E sorok írója szerint a mésztufában találni kisebb kiterjedésű eredeti, a mészkő lerakódásakor keletkezett üregeket is, de többségük a szakaszosan alulról feltörő víz üregképző hatására alakult ki. Ugyanez a víz a felszínre törésekor gyarapította is a travertinó mennyiségét.A barlang ásványos képződményei között leggyakoribbak az édesvízi mészkövet néhol tömegesen alkotó pizolitok, valamint a leszivárgó vízből rendszerint a betonépítményeken kiváló vékony falú görbe cseppkövek.A budai Vár-barlang továbbra is várja, hogy segítségével még többet tudjunk meg Budapest múltjából.
Gracchus
 
Hozzászólások: 264
Csatlakozott: 2008.12.31. 10:31

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.01.30. 09:42

Muskétás!

Eredetileg természetes barlangok képződtek, három szintben, érdekesség, hogy az ős-Duna egykor a mai Várhegy tetejének magasságában hömpölygött. A később letelepedő emberek a Várhegy felszínéhez közeli baralngokat alakították át állandó falazott pincékké. A legfelső szint barlangjai lettek a török-pincék, melyek a házak alatt húzódtak számuk 100 körüli lehet. A három barlangszint egymástól nem nagy mélységben képződött a legalsó szint barlangjai a felszíntől számított 8 m mélyen találhatók. Az alábbi ábra ezeknek a természetes barlangoknak az elhelyezkedését mutatja vázlatosan:
Kép

Kadič Ottokár 1931-ben kezdte el feltárni ezeket a pincéket és az alatta található barlangokat. Kitisztították ezen járatok egy részét 1500 m2 alapterületen és látogathatóvá tették a háború előtt a nagyközönség számára is. 1935-ben Kadič Ottokár a Honvédelmi Minisztériumban tartott előadást a budavári barlangpincék légvédelmi jelentőségéről, majd az érintett hatóságok képviselőit körbe is vezette a földalatti folyosókon, akik meg is bízták ezen járatok légvédelmi célú hasznosítására.
1939-ben a Honvédség a Székesfővárostól légvédelmi kórház (Sziklakórház) létesítését sürgette, s erre 1942-ben „a Szentháromság utca végén és az Úri utca észak-nyugati szakasza elején lévő majdnem teljesen üres pincéket” foglalták le. (Sziklakórház kiépítését lásd később.)
1943 májusában a főváros a barlangot összekapcsolta az Úri utca, Tárnok utca, Dísz tér és Országház utca alatt sorakozó, kitakarított barlangpincékkel. (Amelyíeket Kadič Ottokár korábban a látogatók előtt nyitott meg.) Az így összefüggővé tett, labirintusszerű üregrendszert a várfal tövébe kivezető vészkijáratokkal is ellátták. A barlangokat lebetonozták.
Ezeken a munkákkal párhuzamosan elkezdték kiépíteni a kormányzat számára szükséges óvóhelyet: a főparancsnokság óvóhelyét. Ezek összeköttetésben álltak a fent leírt óvóhelynek átalakított barlangrendszerrel és a sziklakórházzal, valamint további kijárati lehetőségük volt a Vár alatt épült Alagútba is egy lépsőcsoron keresztül. A Honvédelmi Minisztérium épülete és a Budai Palota alatt épültek fő kormányzati óvóhelyek.
A fenti létesítményeken kívüli objektum, melyet szintén használták légoltalmi célokra Budapest ostroma során a Váralagút, mely 1865-ben került átadásra. Az ostrom során az Alagút Pest felé néző oldalát befalazták téglával és egy légvédelmi löveget is telepítettek elé homokzsákok mögött. A Lánchíd Buda felé eső hídpillérének tetetjére pedig egy légvédelmi gépágyút telepítettek.
Az Alagútban járműveket tároltak. Ezzel meg tudták óvni őket a szovjet repülők támadásai elől.
Az alábbi ábra a Várhegy föld alatti objektumainak elhelyezkedését mutatja vázlatosan:
Kép

Az utolsó objektum a várban a Sziklakórház. Ennek építése azért volt szükséges, mert a Vár volt az akkori Magyarország kormányzai központja. Ezért légoltalmi és egészségügyi ellátási megfontolásokból Dr. Szendy Károly a Székesfőváros Polgármestere elrendelte egy sebészeti szükségkórház – másnéven „Légókórház” – építését a Várhegy alatt 1939-ben. A létesítményt költségkímélési szempontok miatt a barlangrendszerhez igazítva alakították ki – barlangteremből szoba lett, járatból folyosó.
Kép

Az építkezés 1939 és 1944 között megfeszített ütemben folyt és 1944. februárjában megnyílt a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza. 300 fő befogadására volt elvileg alkalmas a járatrendszer, melynek három nagy és egy kis kórterme, korszerű műtője volt, azonban az ostrom során kb 6-700 fő zsúfolódott itt össze és még a barlangok járataiban is helyeztek el ágyakat.

Az utolsó ábra a Várhegy alatti természetes barlangrendszer járatait mutatja (nem az összeset):
Kép


Bunkerman
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: Gracchus » 2009.01.31. 08:33

Sziasztok!

Pár képpel kiegészíteném a budai várhegy labiruntusainak történetét:
Kép
Kép
Kép


Gracchus
Gracchus
 
Hozzászólások: 264
Csatlakozott: 2008.12.31. 10:31

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.02.01. 06:32

Sziasztok!

Köszönöm a rengeteg információt! Arról azonban nem írtatok, hogy a várbunkerek össze voltak-e kötve más bunkerekkel pl Gellért hegy alattiakkal? Mit lehet tudni erről? Tudni merre vannak a kijáratai a várhegyi bunkernek?

Muskétás
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: Gracchus » 2009.02.07. 17:46

Sziasztok!

Vannak esetleg korabeli fotóitok a sziklakórházról és az óvóhelyekről a Vár alatt?

Gracchus
Gracchus
 
Hozzászólások: 264
Csatlakozott: 2008.12.31. 10:31

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: Gábor István » 2009.02.09. 15:32

Sziasztok!

Az tényleg érdekelne, hogy van e föld alatti összeköttetés a Vár és a Gellérthegy között!

A vár alatti bunkerekhez a Halász-Bástya mellett volt a közelmúltig egy kijárata. Sajnos már be van falazva...

üdv
Gábor István
 
Hozzászólások: 19
Csatlakozott: 2009.02.02. 15:17

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: csart » 2009.02.10. 12:03

Én nem tudok róla, ha volt is az csak az Ördögárokba csatlakozhatott be. A várból viszont van olyan alagút , ami az Ördögárokba csatlakozik(a támfal vízelvezető alagútja).
csart
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2009.01.04. 21:48

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.03.01. 12:34

Sziasztok!

A Sziklakórház kapcsán egy kapcsolódó cikk:
http://www.mno.hu/portal/619337#

Civileket és katonákat is elláttak

A Várhegy alatti nagyjából tíz kilométer hosszúságú barlangjáratokat a II. világháború előestéjén, a ’30-as években kezdték megerősíteni és összenyitni. Az elképzelés az volt, hogy óvóhelyként szolgálhasson az esetleges bombázások alatt. Eredetileg a személyzeten kívül mintegy kétszáz fő befogadására volt alkalmas, ám az ostrom alatt előfordult, hogy hatszáz sebesültet is ápoltak itt.

A kórház 1944 februárjában nyílt meg három nagy és egy kisebb kórteremmel, valamint egy korszerű műtővel. Orvostechnikailag nagyon modernnek számított, civileket és katonákat egyaránt elláttak termeiben. A gyógyintézet a Szent János Kórház felügyelete alatt működött, vezetője Kovács István volt, aki maga is megjárta a frontot. Helyettese Seibriger András lett, rajtuk kívül még közel negyven orvos, és nagyszámú, vöröskeresztes ápolónő dolgozott váltásban. A kórház saját áramfejlesztővel is rendelkezett, így akkor is tudták a betegeket ápolni, amikor a többi kórházban ez már nem volt lehetséges.

A sziklakórházat 1945 júniusában zárták be. Több orvos nyugatra menekült, a korra jellemző módon a vezető és helyettese évekig „tilalmi listára” kerültek, és nem gyakorolhatták hivatásukat. Az ezt követő években magánkézbe került a létesítmény, gyógyszereket készítettek intézetben. Az ’50-es évek elején „szigorúan titkos” minősítést kapott, amelyet csak 2002-ben oldottak fel.

Kórházként az ’56-os forradalom idején működött újra, az ismét megnyíló kórtermekben civileket, magyar szabadságharcosokat és szovjet katonákat egyaránt elláttak. A forradalom leverése után a Sziklakórházat átépítették, azért, hogy egy esetleges vegyi vagy atomtámadás esetén is biztonságot nyújthasson. A tervek szerint a János-kórház kijelölt személyzete menekült volna ide riasztáskor, majd 72 óra elteltével engedték volna be a túlélőket. A János-kórház dolgozói egészen a ’80-as évek közepéig tartottak évente polgári védelmi gyakorlatot, szimulálva, kinek mi lesz a dolga egy támadás esetén.

Az előtérben levő szolgálati lakásban 2004-ig egy gondnok család lakott, akik szigorú hallgatás mellett tartották karban a létesítményt. Felújítására 2007-ben került sor, a világviszonylatban is különlegességnek számító múzeumot ma már bárki megtekintheti.


Muskétás
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Muskétás 2009.04.29. 19:27-kor.
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Ezekről ki hallott?

HozzászólásSzerző: orinoco » 2009.04.29. 19:05

http://ellenkultura.info/tomegkatasztro ... ai-varban/

Legendák nyomában

A budai Várnegyed alatt húzódó barlangrendszerhez kapcsolódó egyik legismertebb legenda szerint a törökök megunt háremhölgyeiket a föld alatti járataiba száműzték. A labirintusban valóban számos csontot találtak a kutatók: némelyek egy török-kori kútba voltak vetve, mások egy ház pincéje alól kerültek elő. A kútban talált csontok a barlangi túrán megtekinthetők, de még ennél is izgalmasabb az Úri utca 72. pincéje alól előkerült lelet: a kőszerszámok és csontok az alsó paleolit korból származnak, azaz félmillió évesek, így a világ legrégibb leletei közé sorolhatók.

Egy másik legenda szerint a Várnegyed alatti barlangrendszer a Duna alatt egészen a Parlamentig húzódik. Adamkó Péter karszt- és barlangszakértő, akit egyébként a kormány a pápa, illetve Clinton és Jelcin látogatásakor is a barlangbejáratok védelmi szempontból történő szakértésére kért fel, lapunknak elmondta, hogy földtani okokból teljesen képtelen feltételezés, hiszen a járatok csak a domb felszíne alatti 10 méteres sávban képződhettek. A legendában azonban van némi igazság; a barlangrendszer Krisztinaváros felől része, melyet Nagy Labirintusként tartanak számon, több, a Duna felé futó járattal és futárfolyosókkal rendelkezik, melyek azonban nem érik el a folyót. A feltételezéseknek az is tápot adhatott, hogy a Sándor Palota alatt szigorúan titkos elhelyezkedésű folyosók vannak, melyek közül egy egészen a Clark Ádám térig lefut, s melyben még a Szent Koronának is helyet terveztek a hatvanas években. Ezeket a folyosókat azonban ember fúrta, így akár az is lehetséges, hogy a Parlament felé is indul egy mesterséges járat a budai oldalról.

A harmadik legenda már a II. világháborúhoz kapcsolódik. Eszerint a labirintusban megbúvó német katonákat a szovjetek kegyetlenül kilángszórózták. Ez a történet is csak félig igaz: a barlangrendszerben a Sziklakórházon kívül még egy rész el volt különítve a sebesültek ápolására. A németek kitörése után ott hátrahagyott, járóképtelen katonák valóban áldozatul estek a lángszórózásnak, miután még az ágyukból is puskákkal és gránátokkal védekeztek.

A járatokba sok kincskereső is lemerészkedett. Számos legenda kering az aranytallérokkal teli ládákról, török kori ékszerekről, ezeket azonban a régészeti feltárások nem erősítették meg. A legenda alapja valószínűleg az lehetett, hogy a II. világháború alatt a járatokban tartották a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének egy részét. A kincskeresőket egyébként nemcsak a felesleges kutakodás miatt tanácsolják el a barlangba merészkedéstől; ezek ugyanis a leomlás lehetősége és a nehéz levegő miatt egyaránt veszélyesek. A barlangkutatók szerint nagy szükség lenne a digitális felmérésre, hiszen amíg újabb járatok és kutak kerülnek elő, nem lehet teljes biztonsággal közlekedni odalent. Óvatlan kincskereső fiatalok például 10 métert zuhantak egy feltáratlan járat tömőanyagának lecsúszása miatt.
orinoco
 
Hozzászólások: 52
Csatlakozott: 2009.01.19. 09:56

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: orinoco » 2009.04.29. 19:06

Az MNB-t és a teherelosztóról én is hallottam a két másikról viszont nem nagyon. Úgy tudom a teherelosztó már nem ott van.
orinoco
 
Hozzászólások: 52
Csatlakozott: 2009.01.19. 09:56

Re: Ezekről ki hallott?

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.05.03. 07:10

orinoco írta:http://ellenkultura.info/tomegkatasztrofa-keszul-a-budai-varban/

A harmadik legenda már a II. világháborúhoz kapcsolódik. Eszerint a labirintusban megbúvó német katonákat a szovjetek kegyetlenül kilángszórózták. Ez a történet is csak félig igaz: a barlangrendszerben a Sziklakórházon kívül még egy rész el volt különítve a sebesültek ápolására. A németek kitörése után ott hátrahagyott, járóképtelen katonák valóban áldozatul estek a lángszórózásnak, miután még az ágyukból is puskákkal és gránátokkal védekeztek.



A lángszórózás legendáját több forrás megerősíti, ugyanakor pl. a Sziklakórház csapata állítja hogy ez csak legenda. Tény hogy 10000 körüli ember zsúfolódott össze az alig ezer fős férőhelyű kórházban és minden talpalatnyi helyet felhasználtak az elehlyezésnél. A szovjetek pedig a biztonságra törekedteked: a taktikájuk jegyében zárt térben előbb lőttek (gránátot dobtak) és aztán néztek csak körül, ezért nem elképzelhetetlen az esemény. Főleg ha figyelembe vesszük hogy az SS katonákat előszeretettel lőtték le még ha meg is adták magukat, vagy sebesülten egy kórházban voltak, márpedig a fővárosban elés sok SS alakulat szorult bent.
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Ezekről ki hallott?

HozzászólásSzerző: Gracchus » 2009.05.03. 10:48

A lángszórózás legendáját több forrás megerősíti, ugyanakor pl. a Sziklakórház csapata állítja hogy ez csak legenda. Tény hogy 10000 körüli ember zsúfolódott össze az alig ezer fős férőhelyű kórházban és minden talpalatnyi helyet felhasználtak az elhelyezésnél.


A sziklakórházban valóban nagy volt a zsúfoltság, az alábbi képen az ágyak láthatóak több emeletben, lényegében minden négyzetmétert kihasználtak, az összekötő folyosókat és a házak pincéit is megnyitották, hogy ott is el tudjanak helyezni sebesülteket.

Kép

Gracchus
Gracchus
 
Hozzászólások: 264
Csatlakozott: 2008.12.31. 10:31

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: hauser » 2009.10.05. 06:34

:-) :D
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára hauser 2009.10.05. 19:24-kor.
hauser
 
Hozzászólások: 33
Csatlakozott: 2009.10.05. 06:12

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: csart » 2009.10.05. 18:57

Köszönjük a hozzászólást!
ÉRDEKEL! :)
csart
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2009.01.04. 21:48

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: sziklakórház » 2009.11.05. 23:29

Egy kis helyesbítés: a kórház eredetileg 150 ágyas volt, az ostrom alatt is csak pár száz fekvőbeteg befogadására volt képes, tehát a barlangokkal kiegészítve is lehetetlen lett volna 10000 ember befogadására, mivel akkor a területe nem érte el az 1500 m2-t se.
A lángszórózás legendája sem igaz a Sziklakórházról, hisz civil kórház volt, és a benne fekvő magyar katonákat is időben átöltöztették, németek meg nem feküdtek a kórházban. Ezt bizonyítja az is, hogy a kórház még hónapokkal később is üzemelt. A lángszórózás a palota alatt található német Lasarett - katonai kórházban volt.
sziklakórház
 
Hozzászólások: 1
Csatlakozott: 2009.11.05. 22:49

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.11.06. 11:12

A lángszóró legenda több helyen is visszatér a Gellért hegy esetében is olvasni lehet róla. Érdekes lenne ha lenne pár szemtanú, aki megosztaná az élményeit, ki hogy élte meg az akkori eseményeket.
A tízerzes számban szerintem benne lehet a várban a pincékben lévő sebesültek száma is.
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: csart » 2009.11.06. 11:40

Ezek a számok, mindig túlzóak a visszaemlékezésekben, a cicil lakosság nem túl nagy a várban a támfalak alatt található házaknak pedig saját óvóhelyei vannak.
A katonaság , meg nem vonulhat teljesen föld alá ...
csart
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2009.01.04. 21:48

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: Gracchus » 2010.02.01. 07:06

Hallottatok már az egykori nemzeti bank bunkeréről a várban? Erről lehet tudni valami bővebbet?
Gracchus
 
Hozzászólások: 264
Csatlakozott: 2008.12.31. 10:31

Re: Bunkerek a Vár alatt

HozzászólásSzerző: orinoco » 2010.02.06. 16:25

Az ami az áramelosztó központja volt? Abban járt egy barátunk volt is lent, bár később nem emlékezett rá :lol:
orinoco
 
Hozzászólások: 52
Csatlakozott: 2009.01.19. 09:56

Következő

Vissza: Sas-hegy, Szikla központ, Citadella, Budai Vár

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron