Árpád-vonal egykor és ma

Minden amit érdemes tudni az Árpád-vonalról

Moderátorok: csart, bunkerman

Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.02.07. 13:32

Kedves Mindenki!

Ezt a topicot a legnagyobb II. világháborús magyar állandó erődvonalnak szentelném, mely a Kárpátok hágóiban kiépült Árpád-vonal.
A témával kapcsolatban az utóbbi időben jelent már meg némi irodalom, ettől függetlenül azonban közel sem tekinthető lecsontozottnak a témának, érdemes foglalkozni vele. Többek között nincs sem bejárva és dokumentálva, sem kellő részletességgel feltárva.

Kép

Ezért minden utibeszámolót, fotót (régiet mint amilyen a fenti is vagy mait), térképet szívesen várunk az Árpád-vonal erődjei kapcsán, azoktól akik arra (Ukrajna, Románia) túrzának.

Bunkerman
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.02.07. 13:35

Témaindítónak itt van egy szovjet térkép az Árpád-vonalról:

Kép
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.02.09. 15:11

Egy magyar térkép az Árpád-vonalról és előterében található más állásokról.

Kép
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.02.10. 06:04

Az Árpád-vonal építését végző Erődítési Parancsokságről:

1940 őszén Paleta Géza alezredes vezetésével a HM. 7/m. (műszaki) osztály és az erődítési részleg szakembereiből ötfős szemlebizottságot küldtek ki a németek által elfoglalt Maginot-vonal és a belga erődrendszer tanulmányozására. A szemleútról számos publikáció született, amelyek a Magyar Katonai Szemle hasábjain részletesen tárgyalták az áttört nagy erődvonalak kudarcának okait. Lázas munka kezdődött az erődítési részleg tervező csoportjánál. 1940 őszén-telén Hárosy Teofil vezetésével elkészült az összefüggő erődrendszer terve, ami most már egy rendszerbe foglalta a Keleti-Kárpátok teljes területének erődítését. Akkor jelent meg hivatalosan az „Árpád-vonal” elnevezés is. Az Árpád-vonal már nem hasonlított a passzív, helyhez kötött védelmi harcra tervezett Maginot-vonalhoz. A védelmi harc a védők sorozatos ellentámadásaira, meglepő manővereire épült. Minderről az erődítések elméletét tárgyaló részben, Hárosy Teofil igen alapos tanulmányából vett szemelvények segítségével, már esett szó.

1941-re az eladdig más osztályok és szervezetek szakembereit alkalmazó Haditechnikai Intézet erődítési részlege jelentős változáson ment át. A honvéd vezérkar főnökének 1941-re szóló szervezési intézkedésében[1] elrendelték az úgynevezett Erődítési Parancsnokság felállítását, amely a VKF 7/m. osztályán keresztül a vezérkari főnöknek volt alárendelve. Az Erődítési Parancsnokság a már építés alatt álló kárpátaljai védelmi művek mellett felügyelte a Keleti-Kárpátokban felállítandó hasonló „erődökkel” kapcsolatos munkálatokat is. A végcél egy összefüggő, de nem a határon végigfutó, völgyzáró erődítéseken alapuló, aktív védelmi rendszer kiépítése volt a visszakerült kárpáti határszakaszon.

A magyar katonai vezetés a szűkös anyagi lehetőségekhez mérten igen jól ellátta anyagi eszközökkel az Erődítési Parancsnokságot.[2] nagy vonalakban tájékozódhatunk az erődrendszer építésének pénzügyi hátteréről. Az állami költségvetésből a Honvédelmi Minisztériumnak juttatott összegek nagyságából következtethetünk a méretekre. 1939. július 1. és 1940. december 30. között – ez másfél év – a Honvédelmi Minisztérium 14,2 millió pengőt fordított építkezésekre. Ez éppen 10 millió pengővel haladta meg az 1937–38-as hasonló időszak építkezési célokra fordított teljes összegét.[3] Minden átszámítás hamis, mégis érdemes megjegyezni, hogy ebben az időben, az 1938-as árfolyamon, 1 pengő 4,4 dollárt ért. Egyetlen esztendő alatt háromszorosára nőttek az építkezésre fordított kiadások. 1941-ben mindössze 6,8 millió pengőt szavazott meg az országgyűlés katonai építkezésekre. Az első háborús esztendő a költségvetésben is éreztette hatását. Tekintettel arra, hogy a visszacsatolt területekre előirányzott beruházások nagy része megvalósult, a megszavazott összeg is kevesebb lett. A honvédség az évben új harci eszközöket nem is tudott vásárolni, így a teljes összeget az erődítési munkálatok folytatására fordították.[4] Az 1942-es költségvetés ismét emelkedést mutatott, mert 19 millió pengőt szánt az erődítési építkezések folytatására.[5] A háború utolsó két esztendejében pedig már az infláció is éreztette hatását, mert az erődítési munkálatokra és katonai építkezésekre fordított összegek immár csillagászati magasságokba emelkedtek. Abban az időben kezdődött meg az Árpád-vonal összefüggő rendszerré tétele, valamint a Hunyadi- és Szent László-állás kiépítése a Keleti-Kárpátok előhegyeiben. 1943-ban 67 millió, 1944-ben 67,5 millió pengőt fordítottak e célra.[6] Ezek a számok is beszédesen mutatják, milyen sokat költött az állam határainak megerősítésére, mert ezen összegek nagy részét az Árpád-vonal építése során költötték el.

Az 1938-1940 között visszatért területeken is jelentős építési munkákat végeztek. Sok utat, vasutat és hidat kellett pótolni, e kiadások azonban nem a Honvédelmi, hanem a Kereskedelmi és Közlekedésügyi Minisztérium költésvetését terhelték. 1941-ben például az államépítészeti hivatalok közutakra és közforgalmi hidak építésére 138 millió pengőt kaptak,[7] 1942-ben pedig 36,7 millió pengőt költöttek szállítási vonalak építésére.[8]

Összegezve megállapítható, hogy az ország politikai és katonai vezetése az Árpád-vonalat kulcsfontosságúnak tekintette az ország védelme szempontjából. Úgy vélték, hogy az erődrendszer jelentősen növelheti hazánk biztonságát és hozzájárulhat a frissen visszaszerzett területek megóvásához.

Az Erődítési Parancsnokság fokozatosan hatalmas, több ezer fős szervezetté nőtte ki magát. Szükség is volt ekkora apparátusra, mert a feladat maga emberfeletti teljesítményt követelt. Az Erődítési Parancsnokság szervezete nehezen áttekinthető, igen gyakran változott; folyamatosan, a feladatoknak megfelelően bővült, és egészült ki új elemekkel. 1941 áprilisától 1942. március 9-ig hivatalosan nem is rögzítették az Erődítési Parancsnokság szervezetét, de nem is lett volna célszerű, hiszen senki nem tudta még felmérni, hogy pontosan milyen intézetekre is volna szükség. A parancsnokság, miután kivált Haditechnikai Intézetből, a Honvéd utcában nyert elhelyezést és a HM. 7/m. osztályán keresztül gyakorlatilag minden olyan tiszttel és szakemberrel rendelkezett, akik az erődítések tervezésénél és kivitelezésénél számításba jöhettek. A 7/m. osztály kettős alárendeltségű osztály volt, ami azt jelentette, hogy mind a Honvédelmi Minisztérium, mind a vezérkar illetékességi körébe tartozó ügyekben intézkedhetett.

Így az Erődítési Parancsnokság számára nem is volt szükség pontos szervezeti keret megállapítására. Azt csak az 1942. március 9-én kelt A-102 jelű „Szervi Határozványok az Erődítési Parancsnokság számára” című szolgálati könyv rögzítette, amit 1943 folyamán kétszer is módosítottak, mindannyiszor alaposan átrendezve az addigi szervezetet. 1944-ben már nem is rögzítették a szervezeti változásokat, hiszen nem az volt a fontos, hanem maga a munka. Nem célom pontos és aprólékos hivataltörténet írása, ezért csak a rendszer megértéséhez szükséges szintig tárgyalom az Erődítési Parancsnokság szervezeti felépítését.

Az Erődítési Parancsnokságnak csak egy szűk törzse dolgozott a Honvéd utcában. Parancsnoka továbbra is Molnár Pál hm. tk. ezredes volt. A kor katonai szervezésének megfelelően a parancsnokság az alábbi osztályokkal rendelkezett:

– parancsnok

– vezérkari osztály

– hadbiztosság

– hadműveleti osztály

– anyagi osztály

– gazdasági hivatal

– híradó osztály

– kémelhárító osztály

Ezek az osztályok csak néhány főből álltak, alosztályaik nem voltak. Elvi irányítást gyakoroltak az erődítési csoportok felett, ellátták őket minden olyan szabályzattal, okmánnyal, tervvel, nyomtatvánnyal, ami az építkezéshez szükséges volt. Ezen kívül folyamatosan ellenőrizték a munkálatokat. A budapesti Erődítési Parancsnokság igen távol volt az építkezésektől, ám igen közel a központi vezetéshez. a munkálatok gyakorlati koordinálására ezért a Parancsnokság állományában, Csapon, létrehozták az Erődítési Csoportparancsnokságot, hogy irányítsa a kárpátaljai építkezéseket, ellássa a munkahelyeket az építkezéshez szükséges anyaggal, gépekkel és végezze az elszámoltatást. Az Erődítési Csoportparancsnoksághoz 9 erődítési kirendeltség tartozott, melyek az építkezések helyszínén szervezték a munkát, kezdetben építkezési vállalkozókkal, később önállóan, szakemberek és segédmunkaerő felvételével.

A Csoportparancsnokság felépítése nem volt bonyolult:

– erődítési csoportparancsnok

– vezérkari osztály

– gazdasági hivatal

– anyagi ellátó részleg

– szertári alosztály

– híradó részleg

– gépkocsioszlop

– erődítési kirendeltségek

A valóságban ezek a szervezeti egységek nem működtek mindig egyszerre és mindvégig. Egy-egy kirendeltség egy-egy munkahelyen szervezte és irányította az építkezést. A kirendeltségek munkaterülete nem minden esetben voltak azonosak a völgyzárak helyszínével; a munkahelyek számát a megközelíthetőség szabta meg. 1943 nyarától a kárpátaljai építkezések lassan a befejezésükhöz közeledtek, ezért a munka súlypontja Erdély területére helyeződött át. Ekkor tovább bővült az Erődítési Parancsnokság, további két Erődítési Csoportparancsnokságot hoztak létre és már számot is kaptak. Az I. maradt Csapon, a II. Désen alakult meg, míg a III. Erődítési Csoportparancsnokság Gyergyószentmiklóson jött létre.

Az új csoportparancsnokságokra azért volt szükség, mert a nagy távolság miatt Csapról már sem irányítani, sem ellátni, sem ellenőrizni nem lehetett a kirendeltségeket. Egy-egy csoporthoz 5-6 kirendeltség tartozott, de pontos számbavételük szinte lehetetlen: 1944-ben, az arcvonal közeledtével, a munka felgyorsult, és olyan kirendeltségek is dolgoznak, amelyeknek egyszerre több száma is volt. Ez úgy történhetett, hogy egy-egy kirendeltség az újabb munkaterületre saját állományából előkészítő részleget küldött ki, melynek a csoportparancsnokságon az elszámolás miatt új számot adtak, majd a két részleg összeolvadásakor csak az egyik szám futott tovább a nyilvántartásban. Mivel az Erődítési Parancsnokság iratanyaga a háború alatt megsemmisült, a kirendeltségek pontos számbavétele ma már nem lehetséges, de a működési mechanizmus megértése szempontjából talán nem is fontos.

Forrás:http://gportal.hu/gindex.php?pg=7819973
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.02.11. 15:17

Nagyon jók a térképek, vannak esetleg mai fotóitok a bunkerekről?
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.02.13. 06:39

Muskétás!

Rengeteg fotó van a bunkerek romjairól, talán egy képgaléráit is érdemes lene csinálni belőle. Két példa, az egyik legnagyobb bunker (óvóhely) az Árpád-vonalban:

Kép

Kép


Bunkerman
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.02.19. 09:44

Egy korabeli csendélet, melyben szovjet tisztek szemlélik meg az Árpád-vonal bunkereit.

Kép
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.05.26. 19:59

Sziasztok most olvasok egy érdekes könyvet az árpád-vonalról. A védelmi vonal működési elvéről az alábbiakat írja:

A korabeli szakírók 1940–41 folyamán aprólékosan kidolgozták az országerődítés minden részletét és a rendelkezésre álló szakfolyóiratokban, elsősorban a Magyar Katonai Szemlében, a szakmai közvélemény elé tárták. Mindenekelőtt két fontos körülményre hívták fel az olvasók figyelmét. Az egyik az államerődítés létjogosultságának kérdése. Sokan meggyőződésből, még többen felületes megítélés alapján, az 1939–40-ben lezajlott háborúk tapasztalatainak értékelésekor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy az országerődítés védelmi képessége nem áll arányban a ráfordított tetemes költségekkel. A sok példa mellett azonban, melyek ezt az álláspontot támogatták, megemlítettek néhány olyan esetet is, melyek az országerődítés mellett szóltak. Így például a francia alpesi határerődítéseket 1940 nyarán az olaszoknak nem sikerült áttörniük, és a támadók rendkívüli túlereje ellenére az egész határszakasz csaknem sértetlenül a védők birtokában maradt a fegyverszünetig.
A görög Metaxas-vonal albániai szakaszának sorsa közismert, a német rohamosztagok könnyedén elsöpörték. Kevesebben tudták viszont, hogy a Szalonikitól északkeletre, a bolgár határ mentén fekvő völgyzárakon a német erőknek kétnapos harc után sem sikerült átjutniuk, ezért leállították támadásukat és Jugoszlávián keresztül nyomulva, északnyugat felől karolták át a védelmet. A perekopi földszorosban a szovjet állandó erődítések hetekig tartották fel a támadó német erőket, amelyeknek csak igen hosszan tartó, súlyos harcok után sikerült áttörniük.
A másik fontos körülmény, amire a figyelmet felhívták az volt, hogy sohasem az ország adott teherbíró képességéből kell kiindulni a tervek kidolgozásakor, mert az csak a pénz eredmény nélküli elszórásához vezet. Az erődítést úgy kell megtervezni, hogy megvalósítására az ország anyagi teherbíró képességének jelentős fokozása után kerüljön sor.
Az állandó erődítésekkel kapcsolatban három alapvető kérdés körül folyt a vita:

1. Mi legyen az állandó erődítések feladata?
2. Hol épüljenek állandó erődítések, és milyen anyagi áldozatokkal?
3. Milyen harcászati elgondolás vezesse a műszaki kivitelezést?

E kérdésekben, amint azt a vita végén Varró László vezérkari százados, az Erődítési Parancsnokság hadműveleti osztályának munkatársa a Magyar Katonai Szemlében összefoglalta, a következő álláspont vált elfogadottá:
„Az országerődítés feladatai kétirányúak. Egyrészt biztosítani kell az államterület jelentős részét az ellenség lerohanása ellen, lehetővé kell tenni mindama erők mozgósítását és felvonulását, melyek a politikai feszültség tartama alatt az államvezetés hibái, vagy a lehetőségek hiánya miatt még nem helyezkedtek feladatuk megoldására készenlétbe. Ez a feladat megkívánja a határvédelem olyan fokú megtámasztását, hogy a határon már felvonult erők, főleg ellenséges páncélos kötelékeknek erős támadásait is hosszabb időre fel tudják tartóztatni. A másik feladat az országvédelem. Ahol túlerejű ellenséges támadással számolunk, amely ellen vagy általában az erőviszonyok, vagy a hadműveleti terv elgondolásai miatt megfelelő erőt szembeállítani nem tudunk, már békében kiépített erődrendszerekkel fokozzuk számbelileg alárendelt erőink elhárító képességét.
Természetesen a fenti két feladatot, nehéz mindenben egymástól elválasztani és rendszerint nem is célszerű. Különösen nem egy középállamnál, melynek egyrészt nincsen akkora területe, hogy a határvonal mögött nagy távolságra szervezze meg tartós védelmét, és így jelentős területeket feladjon, másrészt anyagi ereje sem elegendő, hogy mindkét feladatra külön-külön építsen elhárítóképes erődrendszert.
A másik kérdést, hogy hol és milyen erős rendszereket építsünk, a bevezetésben futólag már érintettem. Itt három tényező esik jóformán azonos súllyal latba: a katonapolitikai helyzet, a földrajz és az állam anyagi teherbírása.
A katonapolitikai helyzet állandó tényezői megmutatják, melyek azok a határszakaszok, melyekre a szomszéd állam adottságaiból folyó politikai irányvonalai miatt ellenségként nehezedik. Aránytalanul kisebb ellenséggel szemben, nem érdemes erődíteni (oroszok a finnek ellen), viszont ez szükséges baráti állammal határos területen is, ha a várható ellenség azon könnyen keresztültörhet (franciák a belga határon).
A földrajzi lehetőségek szabják meg, hol lehet erődítéseket építeni és hol nem. Kétségtelen, hogy bármilyen jellegű területen emelt erődítés fokozza a védelem erejét, de a nyereség csak akkor áll arányban a nagy anyagi áldozatokkal, ha ezáltal az elhárító képességet jelentősen növeltük. Mert a védőnek minden védőkörletet erőssé kell tenni – különösen áll ez a békében épülő, állandó erődítésekre, ahol még a felderítés sem adhat támpontot, mert az ellenség haditervei fejlődnek –, míg a támadónak csak egy, tetszés szerint választott helyen kell azt áttörnie. Ha egy országot bármilyen anyagi áldozatok árán körös-körül akarok erődíteni (mint Csehszlovákia esetében láttuk) és erre a terep csak helyenként alkalmas, sehol sem lesz az kellően ellenállóképes, sőt nem is lesz elég csapat az erődítések megszállására, miközben pedig a honvédelemre szánt összegek zömét elvontam a mozgó hadseregtől és annak ütőképességét tartottam alacsony színvonalon.”

Muskétás
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.05.30. 05:50

Muskétás a folytatást is felteszted?
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.06.01. 06:50

Itt a folyatás:

Kevés olyan ország van Európában, amelyet viszonylag könnyű megerődíteni. Ilyen például Spanyolország, ahol elegendő kiadósan megerődíteni a Pireneusok három legfontosabb átjáróját és a két tengerparti területsávot ahhoz, hogy az ország az európai szárazföld felől indított támadások ellen megbízhatóan védve legyen. Ott egyrészt csak öt, aránylag keskeny szakaszon kell erődíteni, vagyis a rendszer viszonylag kis költséggel igen megbízhatóvá tehető, másrészt a sajátos terepviszonyok sem teszik lehetővé, hogy a támadó az áttörésre választott helyen döntő túlerővel léphessen fel. Tehát amíg jól járható területeken a szükségképpen gyengébb erődítésekre az ellenség tetszés szerinti erőkkel támadhat, addig a magashegységekben és magas középhegységekben épült, és adottságaik miatt védelemre alkalmasabb erődrendszerek ellen a támadó csak annyi és olyan erőt vethet be, aminek felvonultatását és a támadás alatti mozgatását a terep megengedi. Ilyenek Magyarország keleti határai is, tehát ebből kell kiindulni, amikor a kérdés az erődítés jellege.
Milyen legyen tehát a magyar erődítési rendszer? Ismét Varró századost idézzük, hiszen elgondolása pontosan egyezik azzal az erődrendszerrel, aminek kivitelezését a Keleti-Kárpátokban megkezdték, és amit folyamatosan a folyó háború tapasztalataihoz igazítottak, hogy a lehető legjobb rendszer védje Magyarország ottani határait.
„… csak a szoros jellegű területeket zárjuk állandó erődítésekkel, tehát a harcászati és műszaki követelményeket ehhez a kiindulási alaphoz kell mérnünk. Az elhárítás felépítéséhez el kell képzelnünk egy völgyzáró erődítés megtámadását. Az ellenség páncélos felderítő részei haladnak az élen. Ezeket le kell küzdeni, vagy legalábbis veszteségeket okozva, visszafordulásra kell kényszeríteni. Kellenek tehát útzárak és harckocsiakadályok, valamint ezek pásztázásaira páncéltörő és élőcélok ellen hatásos fegyverek.
A felderítés nyújtotta hézagos adatok alapján elképzelhető, hogy az ellenség meg fogja kísérelni a völgyzárnak erős páncélos kötelékek által való lerohanását. Jelentős mélységet kell tehát adni a páncélelhárításnak, a gyalogsági fegyverek tűzrendszerét pedig az ellenség felőli oldalon szélességben is kifejlesztve hézagmentessé kell tenni, akadályokkal pedig rohammentessé, hogy a páncélozott gépkocsikból kiszálló műszaki és gyalogos rohamjárőrök támadásait visszaverhessék. A támadó páncélosok első lépcsőjében most már nehéz és legnehezebb harckocsik is lesznek, ezek ellen a 35–40 mm-es páncéltörő ágyú csak kis távolságról és oldalazva ér el hatást. Egyes 8–10,5 cm-es űrméretű lapos röppályájú lövegeket is be kell tehát osztani a páncélelhárító rendszerbe.
A páncélos egységek támadásának kivédése nem okoz különösebb nehézséget, és nem kívánja meg nagyszabású elhárító berendezések létesítését. A szoros jellegű területen ugyanis a harckocsik csak mélységben tagozva és igen kis szélességi kiterjedésben támadhatnak, így a páncéltörő fegyverek egymás után küzdhetik le azokat. A kiszállt rohamjárőrök pedig a környező nehéz terep következtében aligha tudnak a megközelítési útvonaltól nagyobb távolságra felfejlődni.
A záró erődítéssel szemben a legnagyobb követelményeket az összes felhasználható harci eszközök bevetésével végrehajtott módszeres támadás támasztja. A repülők bombáinak hatása alól a védőket az elemek erős méretezésével, szétszórásával, tökéletes rejtésével kell kivonni. A tüzérségi tűz ellen szintén ezek a rendszabályok védenek.
Könnyű és páncéltörő lövegek közvetlen irányzással leadott tüzének nem adunk támadási felületet: nem alkalmazunk lőrésállást, csak abban az esetben, ha tisztán oldalozó hatásra telepíthetjük, és az ellenség a lőrésbe belövő fegyvert az erődrendszer nagy részének elfoglalása nélkül, állásba hozni nem tud.
A gyalogos és műszaki rohamegységek ellen egyrészt azzal védekezünk, hogy megadjuk az erődcsapatnak a közelharc lehetőségét nyílt tüzelőállások berendezésével, másrészt fokozzuk a védelem elhárító erejét a műszaki zárak és akadályok kiadós alkalmazásával. Fel kell szerelni az erődcsapatot géppisztollyal, lángszóróval, és bőséges kézigránát javadalmazással kell ellátni, hogy a támadónak egyenlő ellenfele lehessen.
A módszeres támadásnál számolnunk kell azzal, hogy az ellenség az egyes völgyzáró erődök között harcoló mozgó erőket leküzdve, kisebb egységekkel, melyek hegyitüzérséggel is rendelkeznek, azokat oldalból és hátból támadva igyekezik leküzdeni. Lehetséges az is, hogy ejtőernyős csapatokat dob ki a völgyzár mögött, vagy annak területén. Úgy kell tehát a völgyzáró erődcsoportokat kialakítani, hogy képesek legyenek az oldalból és hátból jövő támadások kivédésére is, más szóval: legyenek körvédőképesek.
Az elhárítás súlyát természetesen az ellenség felőli arcvonalra helyezzük, szárnyunkat mozgó erőkkel és kiterjedt akadályokkal biztosítjuk. Azonban tűzfegyvereink zömét úgy kell telepíteni, hogy azok az erődrendszer oldalába és hátába is tudjanak hatni. Egyes fegyvereket pedig kizáróan a fenti feladatra állítunk be. Az akadályrendszereket minden irányban egyforma erősen kell kiépíteni. …”
Egy ilyen rendszer kiépítése meglehetősen drága. A ráfordítások tekintetében az egyes létesítmények között is nagy eltérések várhatók, mert az építési költség elsősorban a szállítási viszonyok függvénye. A részletesen vázolt két völgyzáró erődcsoport építési költségeit átlagosan 2,5, illetve 10 millió pengőre taksálták. Láthatjuk, hogy az államerődítés roppant összegekbe kerül. Nehezen is képzelhető, hogy egy kis állam ilyen feladatot egy-két év leforgása alatt meg tudjon valósítani. Tízéves kivitelezési időszakban gondolkodtak tehát, közben pedig, a szerzett tapasztalatok és a technika vívmányainak felhasználásával, a már megépített részek folyamatos modernizálását is tervezték. Egyetértettek abban, hogy az országerődítési rendszer sohasem lesz kész, mindig jelennek meg új fegyverek és új harceljárások, amelyek felhasználására, illetve amelyek elhárítására a már megépült rendszert folyamatosan módosítani, fejleszteni szükséges.

Muskétás
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.06.01. 16:14

Köszi a folytatást Muskétás!
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: gtoni » 2009.06.20. 20:43

Üdv mindenkinek!

Az Árpád vonal után kutakodtam a neten és így találtam rá erre a fórumra.
Pár éve foglalkozom a témával és igyekeztem elolvasni minden vele összefüggő irodalmat.
Tavaly végre eljutottam Erdélybe és meg tudtam nézni a szalárdi erődöt, kutyafuttában pár borszéki bunkert. Augusztus 26-án viszont az évfordulón viszonylag alaposan körül tudtam nézni az Úz völgyében az egykori Mátyás király erődben.

Ezt én követtem el: http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=2618

Amennyiben minden jól megy idén is visszajutok a völgybe és még alaposabban körül tudok nézni. Tervben van még a gyimesközéploki erőd maradványinak megkeresése.
gtoni
 
Hozzászólások: 88
Csatlakozott: 2009.06.20. 20:01

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: csart » 2009.06.21. 08:04

Szia gtoni!

Ha mész előtte feltétlenül olvassad el(ha eddig még nem tetted volna ;) ) Sebő Ödön "A halálra ítélt zászlóalj c. könyvét ". A Gyimesi-szorosban lezajlott eseményeket taglalja nagyon részletesen!

Az Úz völgyéről pedig Szabó Sebő János "Az Árpád-vonal" c. könyvében van vázlaz az állásokról.

Ha nem tudnád beszerezni a könyveket szólj, mert nekem mind a kettő megvan.
csart
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2009.01.04. 21:48

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.06.21. 12:12

Szia gtoni!

Nagyon jó kis összefoglalót csináltál, a kooridnáták különösen hasznosak, sajnos máig nincs normális térkép az egyes völgyzárakról. Képeket tudnál esetleg feltenni a koordinátákhoz tartozó állásokról, akadályokról?
Amennyiben érdekel a téma kkor nézz körül ukrán és orosz oldalakon is, sok érdes dolgot szedtek össze az Árpád-vonalról, fotó is akad bőven.
Egy példa, óvóhely Sinevir község közelében:

Kép

Kép

Muskétás
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: gtoni » 2009.06.21. 19:06

csart írta:Szia gtoni!

Ha mész előtte feltétlenül olvassad el(ha eddig még nem tetted volna ;) ) Sebő Ödön "A halálra ítélt zászlóalj c. könyvét ". A Gyimesi-szorosban lezajlott eseményeket taglalja nagyon részletesen!

Az Úz völgyéről pedig Szabó Sebő János "Az Árpád-vonal" c. könyvében van vázlaz az állásokról.

Ha nem tudnád beszerezni a könyveket szólj, mert nekem mind a kettő megvan.


A Sebő Ödön könyv alapmű, természetesen olvastam, bár a gyimesközéploki erődről nem sok szó esik benne róla. Láttam viszont a Hir Tv-egy filmet a címe: "Kicsi magyar idő". A szerző Víg Sándor. Ez csak a középloki erődről szól egykori és mostani visszaemlékezések alapján. Ez alapján fogok kicsit körülnézni.
Tervben van még az "Ezeréves határon" Bilibók Ágoston felkeresése és némi "megvesztegetés" ellenében a Sebő Ödön féle harcok elmeséltetése. :)
Most pünkösdkor voltam az őrháznál. Megint bővült. Hoztak egy tankakasztó gúlát szemléltetésként és a pince egy részében I. és II. Világháborús relikviákat állítottak ki, amiket a környékről gyűjtöttek. Mondta ott valaki, hogy nem nagyon mernek kutakodni, mert még mindig nagyon sok éles töltény, akna stb. van a föld alatt a határ környékén.

Az Árpád vonalról Szabó József János íta a könyvet. Ott volt a 2008-as ünnepségen. Bánom is azóta, hogy nem vittem oda hozzá a könyvét dedikálni. Az Ő vázlata alapján kutakodtam. Sajnos csak egy délutánnyi időm maradt, így a Magyarós tetőre és Aklosra már nam maradt idő. Talán majd idén.
A másik iró aki feldolgozta az Úz völgyi csatákat Sylvester Lajos "Úz-völgyi hegyomlás"-ban amiről készült egy dokumentum film is, de ezt nem tudtam még megszerezni.
Tavaly kiadott egy új könyvet az Ojtoz völgyi harcokról, de ezt sem tudtam még megszerezni. http://www.szekelyhirmondo.ro/article.php/Ojtoz-v%F6lgyi-eml%E9kek-nyom%E1ban/7913/

Az alsó képen lévő boltíves egyenbunkerek vannak felrobbogatva az Úz völgyében. Romániában sajnos úgy néz ki az összeset felrobbantották.
A filmben a szemtanúk arról mesélnek, hogy középloki bunkereket az orosz katonák robbantották fel 1951-ben "trikettővel". Ahogy náluk a pl. a mosóporral, benzinnel itt a trikettővel üzletelt a lakosság, mert remekül fel tudták használni ruhafestésre. :) Így épült a szép új világ a kommunizmus!
Szabó József János szerint a megmaradt bunkereket Ceausescu rendeletére robbantották fel 1968-ban a Prágai események miatt. Félt, hogy újra megszállják a vonalat a székelyek. :)
gtoni
 
Hozzászólások: 88
Csatlakozott: 2009.06.20. 20:01

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: gtoni » 2009.06.22. 08:59

Itt vannak az Úz völgyi képek. http://kep.tar.hu/gtoni/50642667?o=0#2
gtoni
 
Hozzászólások: 88
Csatlakozott: 2009.06.20. 20:01

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: gtoni » 2009.06.22. 09:21

gtoni
 
Hozzászólások: 88
Csatlakozott: 2009.06.20. 20:01

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: gtoni » 2009.06.22. 18:41

gtoni
 
Hozzászólások: 88
Csatlakozott: 2009.06.20. 20:01

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.06.22. 18:48

Szia gtoni!

A képeket nézve a legtobb bunkerből elég kevés maradt, az alábbit véltem beazonosítani, a többi elég ramaty állapotban van:

Kép

Kép

Kép

Ha minden igaz ennél a típusnál a fal 80 cm szélességű, a bejárat pedig 220 cm széles, a mélysége pedig 470 cm. A "bunker" valójában löveg és kezelői számára (feltételezhetően páncéltörő) készült védett fedezék volt.

Üdv:
Bunkerman
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Árpád-vonal egykor és ma

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.06.22. 18:53

gtoni írta:Az alsó képen lévő boltíves egyenbunkerek vannak felrobbogatva az Úz völgyében. Romániában sajnos úgy néz ki az összeset felrobbantották.
A filmben a szemtanúk arról mesélnek, hogy középloki bunkereket az orosz katonák robbantották fel 1951-ben "trikettővel". Ahogy náluk a pl. a mosóporral, benzinnel itt a trikettővel üzletelt a lakosság, mert remekül fel tudták használni ruhafestésre. :) Így épült a szép új világ a kommunizmus!
Szabó József János szerint a megmaradt bunkereket Ceausescu rendeletére robbantották fel 1968-ban a Prágai események miatt. Félt, hogy újra megszállják a vonalat a székelyek. :)


Ez az utolsó rész elég érdekesen hangzik, de közel sem tűnik elképzelhetetlennek. A rendszerben ott volt a félsz, például a németek is felrobbantották a Prága-vonalat még a 1938-as megszállást követően, holott csak kiserődök láncolata volt, mert féltek, hogy egy cseh nemzeti felkelés esetében felhasználták volna a németek ellen.
Ukrajnában egy fokkal jobb állapotban maradtak meg a bunkerek, ott nem tekitették talán olyan veszélyesnek a "fasizmus" eme emlékeit.
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Következő

Vissza: Árpád-vonal

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég