Óvóhelyek Budapesten és az országban

II. világháborús és hidegháborús óvóhelyek Magyarországon és a világban

Moderátorok: csart, bunkerman

Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: admin » 2009.01.02. 11:32

Kedves Érdeklődök!

A bunkermuzeum szerkesztősége várja a minden látogató észrevételét, aki ismer óvóhelyeket, bunkereket a Budapesten és az országban.
Amennyiben van rá leehtőség, pontosab helymeghatározást kérnénk GPS koordinátával, vagy szövegesen (pl. x kereszteződéstől az erdő felé haladva).
Az országos óvóhely és bunker térképe az oldalnak folyamatosan firssül hála a látogatóknak is, akik már eddig is számos objektumra hívták fel a figyelmünket.
Köszönjük nekik az eddigi segtséget és várjuk továbbra is a hasznos észrevételeket!

Bunkermuzeum.hu szerkesztősége
admin
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 40
Csatlakozott: 2008.12.28. 08:30

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: Gracchus » 2009.01.03. 12:57

Van egy bunker az egykori Mechnaikai Művek területén. Kertés mögött van, de azért látni.
Gracchus
 
Hozzászólások: 264
Csatlakozott: 2008.12.31. 10:31

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: csart » 2009.01.04. 21:52

A Mechanikai Művek elég érdekes terület. Nem csak a jól látható őrbunkerek miatt, de a számos bunker miatt is, amiket a lőszerek tárolására használtak. Sajnos sokat közülök épp az elmúlt hónapokban bontottak el (((. Kár értük. egyébként a környéken még sok más földalatti raktár is található , van pár képem róluk, amiket szívesen felteszek. (Csak még ezt az új fórumot ki kell tapasztalnom.)

csart
csart
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2009.01.04. 21:48

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.01.05. 18:21

Ismerek egy bunkert a hajógyári szigeten, lőrése nincs. Szerintem német lehet.
Lehet, hogy az ostrom során is használták.
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: admin » 2009.01.08. 16:45

Kedves Muskétás!

Köszönük a bunkerajánlást, azonban azt gondolom ez inkább óvóhely lehet semmint bunker. Lőrései vannak?
Az ostrom során feltehetőleg nem használták. A Hajógyári-sziget csupán mint hadifogolytábor volt használatban, harcok itt nem voltak. Tudsz esetleg részletekt mondani a bunkerről? Méretek, hány szintes stb.

Admin
admin
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 40
Csatlakozott: 2008.12.28. 08:30

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.01.09. 14:48

Lőrései nincsenek, csak bejárata. de vastag a fala. Mondjuk golyónyomokat nem láttam.
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: gavino » 2009.01.10. 15:13

Sziasztok!!!
Esetleg valaki nem tud valami konkrétat a Gellért-hegyi bunker rendszerről?
Hol lehet bejutni?
Mire használják(használták)?
Esetleg térkép róla , vagy legendák?
Előre is köszi a segítséget!!!
gavino
 
Hozzászólások: 26
Csatlakozott: 2009.01.10. 09:23

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: admin » 2009.01.10. 15:39

Kedves Muskétás!

Az általad emltett bunkert meglátogatta csapatunk, ha minden igaz a lenti képen lévő bunkerre (óvóhelyre) gondolhattál az alábbiak kapcsán:
Muskétás írta:Lőrései nincsenek, csak bejárata. de vastag a fala. Mondjuk golyónyomokat nem láttam.


Kép


Ez egy légvédelmi óvóhely, mely a hajógyár dolgozóit védhette egykor. Kormányrendelet kötelezte a gyárakat óvóhelyek létestésére, de adókedvezményekkel is támogatták ezek építését a kormány a háború előtt. A legerősebbek Csepelen épültek, ez az óvóhely azokhoz képest csak kis fedezék, de a repeszek ellen védelmet nyújt. Harcra ezt nem használták.
Esteleg tudsz még óvóhelyeket, bunkereket arrafelé?

Admin
admin
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 40
Csatlakozott: 2008.12.28. 08:30

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: csart » 2009.01.10. 20:21

gavino írta:Sziasztok!!!
Esetleg valaki nem tud valami konkrétat a Gellért-hegyi bunker rendszerről?
Hol lehet bejutni?
Mire használják(használták)?
Esetleg térkép róla , vagy legendák?
Előre is köszi a segítséget!!!


Szia gavino!

Itt van pár dolog, amit a Gellért-hegyről tudok, mondjuk amennyi járat van benne csoda, hogy nem omlik össze...

1. víztározó (háború után épült)
2. fürdők alagútjai
3. sziklakápolna (2.vh alatt a lakosság óvóhelynek használta)
4. Citadella és bunker (vezetési pont , továbbá a Gellért-hegyi légvédelmi üteget is innen irányították)
5. Szikla központ (légiirányítás) , ez a legérdekesebb objektum , a háborúban a légiirányítás központja, már régen leszerelték , a hozzá kapcsolódó alagutakban a Matáv, vagy most minek a faxközpontja található.
6. raktárak és barlangokhoz vezető járatok több lefalazva

Mende-monda:
A Gellért-hegy és a Sas-hegy össze volt kötve alagúttal, ennek alapja az lehet, hogy a Sas-hegyen is terjedelmes óvóhely található, aminek több kijárata van, de alagútról nem tudok a két hely között.

üdv.:

csart
csart
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2009.01.04. 21:48

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: gavino » 2009.01.11. 08:53

Köszi a segítséget kedves Csart!!!
Esetleg azt nem tudod,hogy a Sas-hegyen merre találhatók a bunkerek??? ;)
gavino
 
Hozzászólások: 26
Csatlakozott: 2009.01.10. 09:23

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: csart » 2009.01.11. 21:11

gavino írta:Köszi a segítséget kedves Csart!!!
Esetleg azt nem tudod,hogy a Sas-hegyen merre találhatók a bunkerek??? ;)



Párat tudok
Volt két háború utáni őrbunker, de ezeket sajnos elbontották hiperaktív környezetvédők. A hegy tetején található rádiadó állomás már a háború idején is megvolt. A nagy óvóhely jelenleg a szeizmológiai obszervatóriumnak ad otthont (Meredek u. 18. bár ez a rész már használaton kívül, a megnövekedett forgalom lehetetlenné tette a pontos méréseket). Az óvóhelyet a háború után gomba termesztésre is használták, majd itt jött létre az obszervatórium, vészkijárata jól látható a keleti oldalon.
Maga a hegy tájvédelmi körzet , ezért csak a nyitvatartási időben látogatható, ami nem tudom mikor van... van pár képem róla , ha megtalálom feltöltöm ide a fórumra.
csart
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2009.01.04. 21:48

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: admin » 2009.01.12. 09:26

gavino írta:Sziasztok!!!
Esetleg valaki nem tud valami konkrétat a Gellért-hegyi bunker rendszerről?
Hol lehet bejutni?
Mire használják(használták)?
Esetleg térkép róla , vagy legendák?
Előre is köszi a segítséget!!!


A gellérthegyen két nagyobb objektum található:

1. Az egyik egy három szintes légvédelmi óvóhely a Citadellában. Ebből múzeum lett, két szintet ki is tarkarítottak és látogatható. Ezt a Citadelléban lévő német és magyar csapatok használták.

2. A Sziklaközpont, mely a közelmúltig szigorúan titkos objektumnak számított a Kis-Gellért-hegy alatt.
A 1939. évi II. törvénycikk, az új Honvédelmi törvény 131-140. és 235. paragrafusa szabályozta a légoltalom és légvédelem feladatait. Rögzítette, hogy a honi légvédelem szervezése, vezetése és ellenõrzése a Honvédelmi Miniszter feladata, aki ezt az Országos légvédelmi parancsnokon keresztül végzi.
A Honvédelmi Minisztert felhatalmazta szükség esetén a "honi légvédelmi készültség" elrendelésére, ami a légvédelem és légoltalom minden szervezetének készenlétbe helyezését és tartását jelentette. Az országos légvédelem honi vadászrepülõk, honi légvédelmi tüzérség és a légoltalom - vezetése a Gellért-hegyen elkészült "Sziklaközpont"-ból történt.
A Szikalközpontból irányítiották a háború alatt az ország légvédelmét és szervezték a vadászok irányítását is, a németekkel is együttműködve.
A háború után is megmaradt országos légvédelmi központnak:
A magyar légi figyelő- és jelzőrendszer megteremtése 1948. október 1-jével, az Országos Légvédelmi Központ (ORLÉKÖZ) hadrendbe állításával megkezdődött. Helyileg a "Sziklaközpont"-ban, a Kis Gellérthegy alatt helyezték el, s műszaki munkálatai 1949 szeptemberében befejeződtek.

Admin
admin
Adminisztrátor
 
Hozzászólások: 40
Csatlakozott: 2008.12.28. 08:30

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: csart » 2009.01.14. 21:30

gavino írta:Köszi a segítséget kedves Csart!!!
Esetleg azt nem tudod,hogy a Sas-hegyen merre találhatók a bunkerek??? ;)


Szia gavino!

Pár kép a Sas-hegyről
Csatolmányok
kl 018c.jpg
Sas-hegy épült, pontosan nem tudom mikori lehet
kl 018c.jpg (35.66 KiB) Megtekintve 15812 alkalommal.
kl 015c.jpg
Sas-hegy vészkijárat
kl 015c.jpg (43.73 KiB) Megtekintve 15750 alkalommal.
kl 014c.jpg
Kis-Gellért-hegy az épület mögött nagyon érdekes dolgok vannak )))
kl 014c.jpg (27.55 KiB) Megtekintve 15755 alkalommal.
csart
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2009.01.04. 21:48

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: gavino » 2009.01.17. 09:05

Nagyon Szépen köszönöm a segítséget!!!
gavino
 
Hozzászólások: 26
Csatlakozott: 2009.01.10. 09:23

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: csart » 2009.01.19. 11:14

A budai oldalról még annyit, hogy alagút kötötte össze a Sas-hegyet , a Szikla-központot és a Citadellát. Az alagutak egy része feledésbe merült, vagy még a háború alatt megsérült, mivel szükség sem volt rájuk, ezért mára nem lehet tudni , hogy merre futhatnak , csak feltételezett nyomvonalak vannak. Építkezések során néha történtek beszakadások, de ezeket tömedékelték és a továbbiakban nem foglalkoztak velük.
csart
 
Hozzászólások: 249
Csatlakozott: 2009.01.04. 21:48

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.01.20. 18:48

Sziasztok!

Olvastam egy olyan "legendáról", hogy a Kiscelli múzeum mai épületét és a budai várat is alagút kötötte össze és a németek ezen át menekültek ki, mikor már teljesen bekerítették a kastélyt. Mit tudtok erről?

Muskétás
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: gavino » 2009.01.21. 13:41

Kedves Muskétás!!!
Ez tényleg izgi info, még nem hallottam erröl, te hol hallottad?
Szerintem kicsit irreális mert elég hosszú alagút lehet, de minden esetre biztos van valami alapja a történetnek!
Ha tálász még infot feltétlenül oszd meg velünk!
Köszi!!!
Gavino
gavino
 
Hozzászólások: 26
Csatlakozott: 2009.01.10. 09:23

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: Muskétás » 2009.01.22. 08:05

A Kiscelli múzeum alatti algútról több forrásból is olvastam.

A második világháború során súlyos károkat szenvedett az egykori templomrész. A több méter vastag falak állva maradtak, azonban a tető teljesen megsemmisült. Ekkor pusztult el az egykori szentély mennyezetét díszítő, Johann Gfall által festett freskó is, az egyetlen műalkotás, ami az évszázadok során eredeti helyén maradt. Állítólag a romos kastélyban még Buda várának eleste után is tartotta magát egy kisebb csapat, szembeszállva a benyomuló szovjet erőkkel. A falak vastagságát tekintve, ez nem is tűnik lehetetlennek.

A 60-as évek elején lőszereket szedtek össze a tűzszerészek a bokrok között. Néhány évvel később, iskolakerülés közben a domboldalban csavarogva, magam is találtam két aknarepeszt, és valószínűleg van ott belőle még ma is. A romos épületet csend és titokzatosság vette körül, környékén a parkerdőt felverte a bozót, a szobrok omladoztak, sokuk ledőlve hevert a földön. A hely, szomorkás hangulata ellenére (vagy talán éppen azért?) különös szépséggel rendelkezett.

Az egész Kiscellt körülvevő titokzatosság természetesen vonzotta a környékbeli srácokat. Ez alól magam se voltam kivétel. A helyi legendák alaposan kiszínezték a valóságot, nagyobb fiúk, sőt, néha a felnőttek meséi lángra gyújtották képzeletünket. Hallani lehetett titokzatos földalatti folyosókról, melyek egyike állítólag a Flórián-térre vezet, és a régi Flórián-mozi (akkor: Felszabadulás Filmszínház) előtti járdán levő fedél alatt volt a kijárata. Mások szerint van olyan folyosó is, ami a Duna alatt átvezet a Margit-szigetre. Azt is mesélték, hogy az alagútban még ma is ott áll egy csontváz, a falnak támaszkodva, és ujján még ott lóg a pisztoly. Egyik barátom nagybátyja (szemmel láthatóan ital hatása alatt) azt mesélte, hogy a háború idején katona volt, és az ostrom alatt bajtársaival bennrekedt a budai várban. Alagúton próbáltak menekülni, két napig ásták át magukat mindenféle omladékokon, míg végül a Schmidt-kastélyban jutottak napvilágra.

Azt ugyan már akkor is sejtettük, hogy a csontváz azzal a pisztollyal esetleg nem igaz, de ezek a mendemondák eléggé felcsigázták érdeklődésünket. Mi kell egy csapat 13-14 éves fiúnak? Egyik osztálytársam elmondta, hogy a bokrok között ismer egy lyukat, ahol be lehet jutni a föld alá, szerinte ez lehet az alagút egyik bejárata. Menjünk el, és derítsük fel! Hamarosan össze is állt a tudományos kutatóexpedíció, voltunk vagy öten.

Ma is pontosan tudom, hol volt az a lyuk. A Kiscelli utca felső végénél, ahol a lépcső felvezet a kastély bejáratát őrző sárkányszoborhoz, a sűrű bozótban, a meredek hegyoldalban hamar rá is találtunk. Egy kb. másfél méter mélységű, kifalazott gödör volt, amelybe beleugrottunk, és valóban, sötétlő alagút vezetett belőle vízszintesen, a hegy irányában. Mennyezete lapos sziklatető volt, a járat elég széles volt ahhoz, hogy egymás mellett ketten-hárman is elférjünk, de nem volt magas, fejünk csaknem elérte a boltozatot. Pinceszagú, hűvös levegő áramlott belőle és a sötétbe vesző folyosó láttán hirtelen eszünkbe jutott a budai vár, a Flórián-tér, no meg a falnak támaszkodó csontváz, ujján a pisztollyal.

Gyertyát gyújtottunk, volt, aki elemlámpát, aztán… aztán indulás. Nem mondom, hogy nem izgultunk, no de ki fordulna innen vissza? A folyosó egyenesen vezetett előre mintegy 20 méternyit, és akkor belefutott egy merőlegesen haladó másik folyosóba. Itt először a jobb oldali irányt választottuk. Ez már alacsonyabb volt és keskeny, csak libasorban tudtunk haladni benne, meg is kellett hajolnunk, különben fejünk a boltozatot érte. Élére rakott téglákból falazott boltív volt a mennyezet, nedves, nyirkos falak között mentünk egyre beljebb. Ide már nem világított el a bejárat fénye, a keskeny, alacsony alagút előttünk is, mögöttünk is sötétbe veszett. A falakon felnagyítva láttunk imbolygó árnyékainkat. Ha megálltunk, hallottuk, hogy egy-egy vízcsepp lehullik a földre. Már nem nagyon zajongtunk, inkább suttogóra fogtuk a beszédet. A folyosó szerfelett kanyargós volt, szinte 3-4 méterenként újabb kanyar következett, hol jobbra, hol balra. Lábunk kőtörmeléken taposott. Aztán egy bal kanyar után a folyosó kiegyenesedve folytatódott tovább. Több kanyar ugyan nem volt, viszont a lábunk alatti törmelékréteg egyre vastagabb, a mennyezet pedig egyre alacsonyabb lett. Egy helyen a boltozatról víz folyt, amely eltűnt a törmelék között, majd egy nagy halom tégla zárta el a további utat: omláshoz értünk, de a kupac tetején egy nyílás látszott, elég nagy ahhoz, hogy egy ember kúszva átférjen rajta. Át is kúsztunk a szűkületen, és néhány méter után egy kis helyiségbe értünk, amelynek a tetejét betonlap fedte. A bejárattól mintegy 150 méternyire lehettünk, becslésünk szerint már a kastély épülete alatt valahol. Itt véget ért az alagút, nem volt folytatása. Vissza kellett mennünk ugyanarra, amerről jöttünk. Mi tagadás, nem is nagyon bántuk.

Visszafelé, a szűkület után, a folyosó bal oldalán egy elfalazott oldalágat vettük észre, amit előbb nem is láttunk. Mi lehet arrafelé? Aztán végre feltűnt a bejáraton bevilágító fény. Megkönnyebbülten másztunk ki a napvilágra, kicsit kifújtuk magunkat, és értékeltük az eredményt.

Pihenő után ismét elindultunk a föld alá, ezúttal a merőleges folyosóban balra fordultunk. Errefelé is keskeny, boltíves alagútban haladtunk, de itt kevesebb volt a törmelék, és nem volt annyi kanyar. Az egész folyosó enyhe ívben jobbra hajolva, kb. 50 méter hosszban vezetett egy falig, ahol meg kellett állnunk. A fal tövében azonban alacsony, boltíves nyílást vettünk észre, amelyen egy ember éppen befért. Bevilágítva azt láttunk, hogy a nyílás mögött egy kút van, amelynek kupolaszerű, boltozatos mennyezete téglákból épült. A kút nem volt mély, talán 5-6 méternyi lehetett. Víz nem volt benne, alján földet, kőtörmeléket és deszkadarabokat láttunk. Innen is vissza kellett mennünk a napvilágra, a már ismert úton.
....
Néhány leszállás után kezdeti félelmeink elmúltak, megbarátkoztunk a különös környezettel, az alagútban egész bátran mozogtunk. Emlékszem, egyszer lementünk az elfalazott oldalághoz, és megpróbáltuk egy rövidnyelű tűzoltócsákánnyal kibontani a falat. Rendes körülmények között ezzel a tűzoltócsákánnyal törte apám télvíz idején a nagyobb széndarabokat a pincében, hogy beférjenek a kályhába. A keskeny alagútban azonban nem volt elég hely ahhoz, hogy nagy lendületet vegyünk, úgyhogy nagyon lassan haladtunk. Püföltük vagy félóra hosszat a befalazott termésköveket, mire néhány apróbb darabot sikerült kifeszegetni. Annyit mégis elértünk, hogy lássuk, legalább 60-80 cm-t kellene még bontanunk ahhoz, hogy átjussunk. Így aztán feladtunk, nem kopácsoltunk tovább. Azt azonban jól láttuk a nyomokból, hogy más felfedezők is próbálkoztak itt előttünk, de ők se tudták áttörni a falat.

A kút felőli ágnak is van még további története. Egyszer egy srác derekára gurtnit kötöttünk, valami hárman belekapaszkodtunk a gurtniba, és leeresztettük a srácot a kútba (melyben, mint említettem, nem volt víz). A srác a tűzoltócsákánnyal körbekopogtatta a falat, hátha van mögötte valami továbbvezető folyosó (esetleg a Flórián-tér felé?), de nem talált semmit. Végül visszahúztuk a srácot, akinek csak a térdéről jött le a bőr, mert nekinyomódott a kút falának.

Egy másik alkalommal szintén a kútnál voltunk, amikor egyik barátunk elüvöltötte magát, hogy „itt van Mágnás Elza!!!” és mint az őrült, elkezdett rohanni a kijárat irányába. Kitört a pánik, a szűk helyen egymást taposva futottunk kifelé. A bejárati szakaszban, ahol már látszott a napvilág, a srác, aki a pánikot okozta, elkezdett rajtunk röhögni, annyira, hogy a földön fetrengett. Mi aztán egy kissé megrugdaltuk barátilag.

Sajnos, az általános iskola befejeztével a társaság szétszóródott, az alagútrendszer kutatását mások folytatták utánunk. Évekkel később annyit hallottam róla, hogy a bejáratot lebetonozták, mert az alagúton át valamit loptak a múzeumból. Az izgalmas élmények emléke azonban megmaradt bennem. A Bécsi úton haladó 60-as buszból sokszor felnéztem a dombon magasodó, romos épületre, amely megőrizte sejtelmes varázsát. Ezt még az sem tudta megtörni, hogy a múzeum kiállítását több ízben is meglátogattam, és a kiállítótermekben nem találkoztam se az úrnő kísértetével, se a falnak támaszkodó csontvázzal, csak a jegyszedő nénivel, meg a teremőrrel.

Forrás: http://kiscellikastely.extra.hu/leiras.html

A wikipédia szintén sejteti, hogy a várhegy eleste után még tartota itt magát kisebb csapat a szovjetekkel szemben. A kitörésnek több iránya is volt, és a legsikeresebb csoport pont az volt, aki észak felé indult el a Hármashatár-hegy irányába, gondolom felhasználták a föld alatti alagutakat is, ahol volt. A kitörők számos csoportját bekerítették a szovjetek, ezért nem elképzelhetetlen, hogy az egyik ilyen csoport behúzódott a kastély romjaiba, melyet korában sokáig sikerrel tudtak védeni. Az alagút egyébként középkori lehet, de hogy meddig is ér, ez kérdéses, Flórán-tér, Várhegy?

Részlet a wikipédiából:
A város vezetése azonban a hagyaték nagy részét elárvereztette, és csak 1941-ben került sor a végakarat részleges megvalósítására. Ekkor helyezték el az épületben a Székesfővárosi Történeti Múzeum várostörténeti és képzőművészeti gyűjteményének egy részét. A második világháború során a park műtárgyainak nagy része elpusztult, a megmaradt szobrokat, padokat a környék lakói széthordták. A múzeumépület és az egykori templomrész is súlyos károkat szenvedett. A több méter vastag falak állva maradtak ugyan, azonban a tetőszerkezet teljesen megsemmisült. Vele együtt pusztult el az egyetlen, eredeti helyén maradt műalkotás, a Gfall-féle kupolafreskó is. Állítólag a romos kastélyban még a budai várnegyed eleste után is tartotta magát egy kisebb csapat, szembeszállva a benyomuló szovjet erőkkel.

Végezetül egy 2007-es hír: "A Kiscelli utcában, a múzeum közelében parkrendezés közben a munkások hallották meg a kutya nyüszítését. A hegyoldalban kiszélesítették a szűk járatot, s segítséget kértek. A tűzoltók bemásztak az alagútba, s mintegy 200 méter gyaloglás után rábukkantak egy körülbelül két méter mély aknára, benne a kutyával. Az állatot kötél segítségével mentették ki. A kutya az ebrendészeti telepre került."
Kép
Muskétás
 
Hozzászólások: 89
Csatlakozott: 2009.01.02. 18:51

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: bunkerman » 2009.01.27. 14:58

Elég érdekes ez a story, kétségtelen, hogy a mai Kiscelli múzeum a háborúban komoly harcok színtere volt és sokáig nem tudták elfoglalni.
bunkerman
 
Hozzászólások: 377
Csatlakozott: 2009.01.12. 13:18

Re: Óvóhelyek Budapesten és az országban

HozzászólásSzerző: Gábor István » 2009.02.02. 15:53

Sziasztok!

Engem az érdekelne leginkább, hogy használták-e Budapest ostromakor a Kis-Gellérthegyi "Sziklát"? Ugyanis visszaemlékezések szerint a környéken harcoló magyar és német katonák rendkívüli módon le voltak rongyolódva, fáradtak voltak és éheztek. A sebesülteknek pedig nem jutott lőszer. A "Sziklában" pedig - szintén visszaemlékezések szerint - rogyásig állt rendelkezésre hadianyag, gyógyszer, kötszer, élelmiszer, sőt az éppen nem harcoló katonák pedig ellenséges tűztől való fedezéket találtak volna ott, hiszen a "Szikla" elég nagy kiterjedésű.

Érdekes felvetés az, hogy a "Szikla" talán össze volt kötve a Citadellával vagy a Sas-hegyen lévő bunkerekkel. Én nem hiszem azt, hogy ezeket a járatokat a katonaság feledésben és használaton kívül hagyta volna. Bár semmi sem elképzelhetetlen...
Gábor István
 
Hozzászólások: 19
Csatlakozott: 2009.02.02. 15:17

Következő

Vissza: Óvóhelyek

Ki van itt

Jelenlévő fórumozók: nincs regisztrált felhasználó valamint 1 vendég

cron